A Porubszky Pierrot Szelindek Program tenyésztési alapelvei

Ide írhatsz...

A szelindek nem rekonstrukció, nem visszatenyésztési játék és nem romantikus múltidézés.
A szelindek funkcionális emlékezet: egy olyan kutyatípusé, amelynek létjogosultságát nem a küllem, hanem a használhatóság, az idegrendszer és a szerep igazolta.

A szelindek tenyésztése ezért nem fajtanemesítés, hanem elvi szelekció. A cél nem az, hogy "legyenek szelindekek", hanem hogy megmaradjon a szelindekség.

I. Alapelv – A funkció elsőbbsége

A szelindek mindenekelőtt munkakutya-típus, még akkor is, ha a történelmi munkakörnyezet már nem létezik teljes egészében. A tenyésztés kiindulópontja nem az, hogy mit látunk a kutyán, hanem az, hogy mire lenne képes, ha a szerep újra követelné önmagát.

A szelindek nem specialista egyetlen modern sportban sem. Ereje abban rejlik, hogy komplex helyzetekben marad működőképes: nyomás alatt, konfliktusban, fizikai és idegi terhelés mellett. Minden tenyészdöntésnek erre az elképzelt, de valóságos szerepre kell válaszolnia.

II. Alapelv – Az idegrendszer primátusa

A szelindek nem ideges kutya, nem túlpörgött, nem ösztönvezérelt.
De nem is puha, nem simulékony és nem szolgai.

A szelindek idegrendszere zárt, stabil és lassan reagáló, ugyanakkor végrehajtásban határozott. Ez az a belső minőség, amelyet nem lehet sem küllemből, sem fiatal korban megbízhatóan megítélni.

Ezért a szelindek tenyésztése időt igényel. Aki siet, az szükségszerűen az idegrendszert áldozza fel elsőként – és ezzel a típust is.

III. Alapelv – A szelekció elsőbbsége a szaporítással szemben

A szelindek tenyésztésében a legfontosabb döntések nem a párosításnál, hanem a kizárásnál születnek. A természetes szelekció helyét ma az emberi döntés vette át – és ezzel a felelősség is az emberé.

A hármas szűrő rendszer ennek az elvnek az intézményesített formája.
Nem minden megszületett egyed maradhat a rendszerben, és nem minden rendszerben maradt egyed válik tenyészállattá.

A szelindek megőrzésének ára a következetes nemet mondás.

IV. Alapelv – A típus védelme az esztétikával szemben

A szelindek nem "szép" a modern értelemben.
Arányai, feje, mozgása mind a funkció szolgálatában állnak.

Minden olyan irány, amely a látványt a működés elé helyezi – legyen az túlzott molosszosság, túlzott fejkarakter, divatos arány – a szelindek elárulása. A szelindek külleme következmény, nem cél.

A tenyésztés nem formál, hanem megtart.

V. Alapelv – A tér és környezet mint szelekciós eszköz

A szelindek nem laboratóriumi körülmények között alakul ki.
Ezért a tenyésztési rendszernek több környezetet kell használnia: központi állományt, kihelyezett egyedeket és elérhető vérvonalakat.

A szelindek csak akkor hiteles, ha különböző élethelyzetekben is önazonos marad. Ami csak egyetlen környezetben működik, az nem típus, hanem alkalmazkodás.

VI. Alapelv – A múlt tisztelete, nem másolása

A történeti források – legyenek azok a szelindek, a cane corso, a molossus vagy a mastino leírásai – irányt mutatnak, de nem sablonok. A szelindek nem múzeumi tárgy, hanem élő rendszer.

A tenyésztés feladata nem az, hogy lemásolja a múltat, hanem hogy ugyanazokat az alapelveket alkalmazza, amelyek a múltban működő típust hozták létre: funkció, szelekció, következetesség.

A szelindek tenyésztése nem tömegmunka.
Nem gyors siker.
Nem kompromisszumos út.

Ez egy szűk, fegyelmezett és hosszú folyamat, ahol minden döntésnek ára van. De csak ezen az úton maradhat meg a szelindek nem mint név, hanem mint belső minőség.

A szelindek nem attól él tovább, hogy sokan beszélnek róla.
Hanem attól, hogy kevesen komolyan veszik.