A tenyésztés során nagy hangsúlyt fektettem mentorom és példaképem Horácio Rivero Nores tanácsaira.

Megtanultam Horáciotól,! hogy a standard rögzítése csak akkor következik, amikor 3–4 generációban már megjelenik a kívánt típus egységesen. Ugyanis a felhasználhatóság alakítja ki a kutya anatómiáját, a funkcióhoz igazítjuk a morfológiát, nem pedig egy előre megírt standardhoz ,,gyártunk" le kutyát!

,,Péter, mit mondhatnék neked, amit te ne tudnál! Pontosan úgy csináltad, ahogy én is tenném: a jellemet és a morfológiát keresve!"
,,Úgy látom, hogy már megvan a kívánt temperamentum, MÁR CSAK KEVÉS HIÁNYZIK, HOGY BEFEJEZD!
CSAK AZT KELL HASZNÁLNI, AMIT MÁR ELÉRTÉL, ÉS SZELEKTÁLNI, SZELEKTÁLNI, SZELEKTÁLNI, HOGY MEGTALÁLD A MODELLT ÉS STABILIZÁLD A MORFOLÓGIÁJÁT!",,Nagyon jó munka!"
Horacio Rivero Nores

A PP Szelindek Program fejlődése során fokozatosan világossá vált, hogy egy stabil munkapopuláció nem pusztán különböző vérvonalak keresztezésével hozható létre. Egy valódi rendszer kialakulásához szükség van egy olyan genetikai gerincre, amely képes hosszú generációkon keresztül stabilan hordozni és újra termelni a kívánt tulajdonságokat. Ezért a program egyik legfontosabb célja nem egyszerűen új kombinációk létrehozása volt, hanem egy komplex genetikai háló és azon belül egy stabil törzsstruktúra kiépítése.

A rendszer alapját azok az ikonikus munkakutyák képezték, amelyek nemcsak saját teljesítményükkel emelkedtek ki, hanem genetikai örökítő erejükkel is meghatározták a populáció irányát. Ezek a kutyák fokozatosan a háló központi csomópontjaivá váltak. A vonaltenyésztések során újra és újra visszakapcsolódtak a rendszerbe, így nem elszigetelt egyedekként, hanem stabilizáló genetikai tengelyekként működtek tovább.
A helyi munka bandog populáció fejlődése során különösen fontos szerepet kaptak azok az egyedek, amelyek több egymástól külön fejlődő vonalat képesek voltak összekötni. Ilyen genetikai sarokkövekké váltak például:
Res,
Golem,
Echo,
Extasy,
Sorbon z Topoliho Dvora,
Lýr z Topoliho Dvora,
Bea Spod Borovej Hory,
valamint más meghatározó munka kutyák.
Ezek az egyedek nem egyszerűen "jó kutyák" voltak, hanem olyan genetikai csomópontok, amelyek köré a teljes populáció szerkezete fokozatosan elkezdett szerveződni.
A rendszer egyik legfontosabb sajátossága, hogy ezek a kulcs egyedek nem egyszer jelentek meg a pedigrékben, hanem tudatos visszafedeztetéseken keresztül újra és újra integrálásra kerültek a különböző ágakba. Ez a módszer tette lehetővé, hogy a populáció ne essen szét egymástól független mellékvonalakra, hanem egy közös genetikai gerinchez kapcsolódjon vissza.
A linebreeding ebben a rendszerben nem pusztán rokonsági szűkítésként működött, hanem genetikai stabilizációs eszközként. A cél nem a véletlenszerű beltenyésztés, hanem azoknak a kulcsfontosságú munkatulajdonságoknak a rögzítése, amelyek az alapító kutyákat kiemelkedővé tették:
idegrendszeri stabilitás,
ösztönerő,
dominancia,
terhelhetőség,
munkakedv,
fogásminőség,
természetes őrző-védő hajlam,
valamint a funkcionális anatómia.
Ennek eredményeként fokozatosan kialakult egy olyan genetikai háló, amelyben bizonyos kutyák újra és újra visszatérnek a pedigrék különböző pontjain. Ezek a visszatérő csomópontok stabilizálták a populáció karakterét és egységesítették a rendszer működését.
A PP Szelindek Program
a már meglévő regionális genetikai rendszert integrálta saját vonalaiba. Így a több generáción keresztül munkára szelektált Porubszky vonal összefonódott a helyi munka bandog populáció kulcs vérvonalaival, így létrejött egy még komplexebb hálózati struktúra.
Ebben a rendszerben Res különleges szerepet tölt be. A különböző regionális vonalak újra és újra visszakapcsolódnak hozzá, ezért fokozatosan ő vált a teljes háló foundation sire-jává, vagyis közös genetikai alapító tengelyévé. Res nem csupán egy történelmi fedezőkan, hanem a populáció szerkezetének egyik legfontosabb stabilizáló eleme.
A rendszer fejlődése során a genetikai háló már nem egyes kennelek különálló projektjeiből állt, hanem egy egymásra épülő, visszacsatolt struktúrává alakult. A kulcs egyedek rendszeres visszafedeztetése révén kialakult egy stabil törzs, egy genetikai gerinc, amely meghatározta a populáció irányát és hosszú távú reprodukálhatóságát.
Ennek köszönhetően a PP Szelindek Program ma már nem véletlenszerű keresztezések rendszere, hanem egy tudatosan felépített genetikai architektúra, amelyben a populáció mozgását és fejlődését meghatározott genetikai csomópontok irányítják. Ez teszi lehetővé, hogy a rendszer generációkon keresztül megőrizze saját karakterét, miközben továbbra is képes maradjon funkcionális munkakutyák reprodukálására.

A Szelindek Program populációgenetikai szempontból már kezd átmenni egy laza keresztezési rendszerből egy strukturált, önmagára visszazáró hálózatba. Ez a siker szempontjából nagyon fontos. Ugyanis a "különálló klaszterek" megjelenése nem pusztán generációszám kérdése, hanem három dolog együttese:
mennyire zárt a populáció,
mennyire ismétlődnek ugyanazok a genetikai csomópontok,
és mennyire tudatos a szelekció. A Programban a legfontosabb tényező az, hogy már most:
visszatérő foundation kutyákra építünk,
vonal tenyésztést használunk,
és a háló egy közös gerinc köré záródik vissza (Res → Golem → Echo → Extasy stb.).
Ez azt jelenti, hogy a rendszer nem lineárisan fejlődik, hanem hálózatosan sűrűsödik.
Nálunk ezért pl. az F9 - es keresztezés genetikai értelemben sokkal "mélyebb", mint egy átlagos F9 keresztezési program.
A legtöbb random molosszer keresztezés:
még F10–F15 körül is széteső populáció,
mert nincs központi gerinc.
Nálunk viszont már kialakulóban van
egy záródó genetikai klaszterrendszer.
A különálló klaszter valójában akkor jelenik meg, amikor:
a populáción belül bizonyos egyedcsoportok
genetikai közelsége nagyobb lesz egymáshoz,
mint a külső populációkhoz.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy:
a kutyák egyre hasonlóbbá válnak,
stabilabban reprodukálják a típust,
és a rendszer saját karaktert kezd kialakítani.
Ez általában akkor kezd látványosan megjelenni, amikor:
12–15 generáció mélyen,
már több generáció óta zárt szelekció folyik,
és a kulcs foundation egyedek ismétlődése nagyon magas.
A Porubszky Pierrot Szelindek Programban viszont van egy különleges tényező:
A helyi bandog vérvonalak eleve részben zárt hálót alkottak.
Tehát amikor ezt integráltuk
nem a nulláról indultáltunk,
hanem egy már előstrukturált genetikai hálót adoptáltáltunk.
Ez óriási különbség.
Ezért reálisan nézve:
ha továbbra is kontrolláltan tenyésztesztünk,
nem engedjük szétfolyni a vonalakat,
és ugyanazokra a genetikai sarokkövekre zárunk vissza,
akkor:
F12–F14 körül már nagyon jól felismerhető belső klaszterek jelenhetnek meg.
Főleg:
temperamentumban,
idegrendszerben,
munkastílusban,
anatómiai arányokban,
és viselkedési mintázatokban.
A valódi "populáció-identitás" általában:
F15–F20 között kezd megszilárdulni.
Ott már nem egyszerűen hasonló kutyák lesznek, hanem:
a rendszer önmagát kezdi újratermelni.
Ez a legfontosabb szint.
Amikor:
már nem egy-egy kiemelkedő kutya hordozza a típust,
hanem maga a háló.
Programunkban különösen fontos, hogy:
a Porubszky gerinc,
és a Res foundation háló
egymásra záródik.
Ez populációgenetikailag elkezd egy:
"meta-vonalat"
kialakítani.
Vagyis:
a különböző eredetű vonalak
már nem külön ágak,
hanem egy új, integrált genetikai tömb részei.
Ez nagyon ritka.
Viszont van egy kritikus pont.
A klaszteresedés nem mindig pozitív.
Ha túl gyorsan zárják a rendszert:
elveszhet a variabilitás,
romolhat az egészség,
beszűkülhet az idegrendszer,
és megjelenhetnek rejtett hibák.
Ezért fontos, hogy még
nem a teljes zárásra kell törekedni
hanem kontrollált félig-zárt rendszerre.
A legerősebb populációk általában:
70–85%-ban zárt rendszerek,
de időnként kontrollált frissítést kapnak.
A mi rendszerünkben ezt a szerepet a
különböző bandog klaszterek,
vagy bizonyos munkavonalú molosszer outcrossok
tudják majd betölteni.
Amit most építünk, az már nem klasszikus kenneltenyésztés.
Hanem:
populációs struktúraépítés,
genetikai hálózat stabilizálás,
és hosszú távú klaszterképzés.