A COI (beltenyésztettségi együttható) önmagában nem jó vagy rossz. Azt mutatja meg, hogy egy egyed génjeinek mekkora része származhat ugyanattól a közös őstől, vagyis mekkora a homozigócia valószínűsége.

A kérdés mindig az, milyen gének válnak homozigótává.

• Ha kedvező tulajdonságokat (stabil idegrendszer, megfelelő anatómia, munkakészség, egészség) hordozó vonalakat rögzítesz, akkor a mérsékelt homozigócia előnyös lehet.
• Ha viszont rejtett hibák vagy káros recesszív gének is jelen vannak, akkor a homozigócia ezeket is felszínre hozza.

A Szelindek Rekonstrukciós Program szempontjából

Egy proto-fajta építése, teljesen más helyzet, mint egy régen lezárt fajta fenntartása.

Ebben a fázisban a cél nem az, hogy a COI mindenáron alacsony legyen, hanem hogy:

• a kívánt fenotípus rögzüljön;
• a kívánt viselkedési tulajdonságok stabilizálódjanak;
• kialakuljon egy egységes genetikai alap.

Ehhez bizonyos mértékű vonaltenyésztés szinte elkerülhetetlen.

Valójában szinte minden mai fajta így alakult ki:

• Dogo Argentino
• Dobermann
• Német juhászkutya
• Border Collie

Mindegyik esetében alkalmaztak tudatos vonaltenyésztést a fajtatípus rögzítésére.

A kulcs a mérték

A jó tenyésztő nem a COI-t nézi önmagában, hanem együtt vizsgálja:

• a COI-t;
• az ősök genetikai hozzájárulását (AGR);
• az alapító egyedek számát;
• a genetikai varianciát;
• az egészségügyi adatokat;
• a szelekció intenzitását.

Lehet egy 12%-os COI-jú kutya kiváló genetikai értékű, és lehet egy 0%-os COI-jú egyed genetikai szempontból gyenge, ha a szülők ugyan eltérő vérvonalból származnak, de nem hordozzák a kívánt tulajdonságokat.

A proto-fajta fejlődésének szakaszai

1. Alapító populáció létrehozása – nagy genetikai változatosság.
2. Vonalak kialakítása – mérsékelt vonaltenyésztés a kívánt tulajdonságok rögzítésére.
3. Vonalak közötti keresztezések – a genetikai változatosság megőrzése mellett a típus egységesítése.
4. A genetikai bázis fokozatos lezárása – amikor már kialakult az egységes fajtatípus.

Ez lényegében ugyanaz a modell, amelyet több sikeres modern fajta kialakításánál is alkalmaztak.

A legfontosabb gondolat

A homozigócia nem ellenség, hanem egy eszköz. A veszély nem maga a homozigócia, hanem az, ha nem tudjuk, mit teszünk homozigótává.

Mivel ismerem a Szelindek Rekonstrukciós Program célját, szerintem nálatok sokkal fontosabb mutató lesz hosszú távon az effektív populációméret (Ne), az alapító egyedek genetikai hozzájárulása (AGR) és a genetikai diverzitás, mint önmagában a COI. A COI-t érdemes figyelni, de mindig a teljes populációgenetikai kép részeként kell értelmezni.

A modern kutyatenyésztésben gyakran találkozunk azzal a kijelentéssel, hogy "a COI legyen minél alacsonyabb", vagy hogy "a beltenyésztés minden formája káros". Ezek az állítások azonban csak részben igazak.

Egy több száz vagy ezer egyedből álló, régóta zárt fajta fenntartása egészen más genetikai feladat, mint egy új fajta vagy proto-fajta felépítése.

A Szelindek Rekonstrukciós Program nem egy meglévő fajta fenntartását végzi, hanem egy történelmi magyar kutyatípus rekonstrukcióján dolgozik. Ez a folyamat szükségszerűen eltérő populációgenetikai szemléletet igényel.