Paolo Breber – a Cane Corso modern "újjáélesztője"

Ki volt Paolo Breber?

Paolo Breber olasz kutató és tenyésztő volt, akinek neve szorosan összefonódik a Cane Corso kutya újjáélesztésével a 20. század második felében. Nem egyszerűen "egy" tenyésztő volt: ő az egyik kulcsfigura, aki felismerte az olasz molosszer jellegű kutyák értékét, és elindította a programot, amelynek köszönhetően a Cane Corso elkerülte a kihalást és ma ismét elismert fajta lett.

Korai felismerés és érdeklődés

A 1970-es évek elején Breber fiatal kutatóként érdeklődött a dél-olasz vidéki kutyák iránt, amikor – az Apúlia (Puglia) környékén élő parasztoknál – még fellelhető példányokra bukkant, amelyek külső jegyeikben a történelmi olasz molosszer típushoz hasonlítottak.

E felismerés része volt annak az új hullámnak, amely a Cane Corso iránti érdeklődést újraélesztette, miután a II. világháború után a fajta majdnem teljesen eltűnt a modern tenyésztésből.

A fajta újjáélesztésének kezdete

Breber felismerte, hogy ezek a kutyák – amelyek gyakran munkakutyaként éltek a falvakban, de nem voltak hivatalosan regisztrálva – egy ősi olasz molosszer típus maradványai lehetnek. 1978-ban cikket írt az ENCI (az olasz kennelklub) hivatalos folyóiratába, amelyben leírta az általa megfigyelt dél-olasz kutyákat.

Ez az írás – amelyben a már a korábbiakban dokumentált Bonatti-levelekre épített – hivatalosan is felhívta az olasz kutyás közösség figyelmét a Cane Corso létezésére.

A "Società Amatori Cane Corso" megalapítása

Breber nélkül nem jött volna létre a fajta első hivatalos klubja, a Società Amatori Cane Corso (SACC) sem 1983-ban. Ebben a klubban Breber aláíróként vett részt, és részese volt az első szervezett tenyésztési program elindításának is, amely a Cane Corso fajtatiszta fenntartását célozta.

A SACC alapító tagjai között szerepelt:

• Stefano Gandolfi (elnök),

• Paolo Breber (alelnök),

• Luciano Malavasi (alelnök) és más early supporter-ek is.

Breber szerepe ehhez a klubhoz nem pusztán formális aláírás volt: ő adta át a fontos információkat és kutatási eredményeket, amelyek lehetővé tették, hogy más lelkes tenyésztők – mint Gandolfi és Malavasi – elindíthassák a konkrét szelekciós munkát.

A tenyésztési program és kutyák kiválasztása

Breber korai tenyésztési munkája egy sor kutya megtalálását és dokumentálását jelentette, amelyek a dél-olasz tartományokban éltek. Ezekből az 1975–1978 közötti alomokból származó egyedeket – mint például Mirak, Brina, Tipsi és Dauno – használták fel a későbbi szelekciós program kiindulópontjaként.

Később ezekből az alomokból származó egyedek – mint Basir és Bulan – váltak a program kulcspéldányaivá, amelyek meghatározóak lettek a fajta standard kialakításában.

Breber szerepe a fajta elismertetésében

Breber nem csupán "felfedezte" a Cane Corso kutyákat, hanem kapcsolatba lépett az olasz nemzeti kennel klubbal (ENCI) is, és ezzel elindította azt a hivatalos folyamatot, amely végül a fajta elismeréséhez vezetett.

Ez a folyamat:

• az első Cane Corso-standard elkészítésével,

• a tenyésztési irányelvek kidolgozásával,

• majd az ENCI hivatalos elismerésével 1994-ben ért be.

Breber későbbi kapcsolata a programmal

Bár Breber kulcsszerepet játszott a fajta újjáélesztésének kezdetén, idővel elégedetlenné vált a tenyésztési irányok egy részével, és visszalépett a projektből. Az ő vizsgálatai azonban ma is elismertek: nagyon sokak szerint nagyban az ő munkájának köszönhető, hogy a Cane Corso a 20. század végére nem tűnt el teljesen az olasz vidékről.

Összegzés – Miért jelentős Paolo Breber?

• elsőként dokumentálta és publikálta a dél-olasz Cane Corso-szerű kutyák létezését;

• összekapcsolódott az ENCI-vel, így elindította a fajta hivatalos újjáélesztését;

• alelnökként részt vett a Società Amatori Cane Corso megalapításában;

• segítette a fajta szelekciós programjának elindítását;

• munkáját ma a Cane Corso fajtáért végzett korai, alapvető kutatásként tartják számon.

Paolo Breber – idővonal

1970-es évek eleje – kezdeti kutatások

• 1970 körül Breber érdeklődése a dél-olasz vidéki kutyák felé fordul, különösen azok felé, amelyek a történelmi olasz molosszer típushoz hasonlítanak.

• Megfigyeli, hogy a Puglia és Campania környékén még élnek olyan kutyák, amelyek egykor a Cane Corso típusát képviselték.

1978 – első publikáció az ENCI folyóiratában

• Breber cikket ír az ENCI (Olasz Kennel Klub) hivatalos lapjába, amelyben bemutatja a dél-olasz molosszer jellegű kutyákat.

• Ez a publikáció volt az első, amely hivatalosan felhívta a figyelmet a Cane Corso "újjáélesztésére".

1978–1983 – kutatás, dokumentálás, alapító egyedek felkutatása

• Breber elkezdi felkutatni és dokumentálni a vidéki egyedeket, amelyekből később a tenyésztési alapot alakítják ki.

• Az ő munkája vezet el olyan alapító kutyákhoz, mint például Mirak, Brina, Tipsi, Dauno (a korai tenyésztési vonalak egyik forrása).

1983 – a Società Amatori Cane Corso (SACC) megalapítása

• Breber részt vesz a SACC megalapításában, amely a Cane Corso első hivatalos klubja és tenyésztési szervezete.

• A klub célja a fajta megmentése, dokumentálása és szervezett tenyésztése.

1983–1994 – a fajta hivatalos elismerésének előkészítése

• Breber közreműködik abban, hogy a Cane Corso a hivatalos elismerés felé haladjon.

• Ebben az időszakban:

  • kialakul a fajta standardja,

  • elkezdődik a szelekciós tenyésztés,

  • a fajta ismertsége növekszik Olaszországban és Európában.

1994 – ENCI elismerés

• A Cane Corso 1994-ben elnyeri az ENCI hivatalos elismerését.

• Ez a folyamat Breber kezdeményezésének és korai kutatásainak közvetlen eredménye, még ha később ő maga már nem vett részt aktívan a tenyésztési irányításban.

1990-es évek vége – Breber visszalépése

• Breber a tenyésztési irányok egy részével nem ért egyet, és visszalép a projekt aktív vezetésétől.

• Munkája azonban ekkor már megalapozta a fajta fennmaradását.

Örökség

• Paolo Breber munkája nélkül a Cane Corso valószínűleg eltűnt volna vagy csak néhány vidéki egyed maradt volna fenn.

• A modern Cane Corso fajtát ma is az ő korai felkutató és dokumentáló munkájának köszönhetjük.