Vadász szelindek itthon és a nagy világban

Fray Cristóbal de Fonseca 1601-ben azt írja, hogy a felbőszült alánó zsákmányt ejt, és nem engedi el azt, "még akkor sem, ha Isten parancsolná neki".

"…És ha egy elszánt katonai csapat tűzzel és vérrel akarná leigázni a várost, nem tartaná vissza őket semmi, MÉG AKKOR SEM, HA ISTEN PARANCsolNÁ NEKIK, mert a felbőszült katona olyan, mint az alánó: zsákmányt ejt, és nagy erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy elengedje…"

Cristóbal de Fonseca 1601 körül keletkezett szövegében az alánó olyan hasonlatként jelenik meg, amelynek jelentése az olvasó számára magától értetődő. Amikor a felbőszült katonát az alánóhoz hasonlítja, nem magyarázza meg a kutya természetét, mert abból indul ki, hogy kortársai pontosan tudják, mit jelent az "alano encarnizado": olyan kutyát, amely zsákmányt ejt, és azt nem engedi el, még akkor sem, ha erre felszólítják. A "hace presa y no la deja" kifejezés nem az üldözésre, hanem a fogásra utal, vagyis arra a pillanatra, amikor a kutya már megragadta a prédát, és onnantól szinte lehetetlen leválasztani róla. Az, hogy Fonseca ezt a viselkedést még az isteni parancsnak is ellenállóként írja le, retorikai túlzás, de egyben erős bizonyítéka annak, hogy az alánó fogóereje és kitartása közismert és vitathatatlan tulajdonság volt.

Ez a kép teljes összhangban áll a 16. századi spanyol vadászati irodalommal. Gonzalo Argote de Molina 1582-ben megjelent Libro de la Montería című művében az alánót kifejezetten olyan kutyaként határozza meg, amelynek feladata a vad megragadása és tartása, szemben az agarakkal, amelyek hosszú üldözésre valók. Itt az alánó már nem erkölcsi vagy vallási hasonlatként jelenik meg, hanem technikai leírásként, mégis pontosan ugyanazt a funkciót hangsúlyozza: az alánó nem fut, hanem megfog, és miután megfogta, nem ereszt.

Ugyanez a gondolat tér vissza a bikafogással és hadikutyákkal foglalkozó korabeli forrásokban is, ahol az alánót rendszeresen "perro de presa"-ként említik. Ezekben a szövegekben gyakran olvasható, hogy az alánó a fülön vagy a torkon ragadja meg a vadat, és miután egyszer ráfogott, csak a halál választja le róla. Ez a megfogalmazás gyakorlatilag szó szerint felel meg annak, amit Fonseca vallási metaforával fejez ki, vagyis hogy a már vérre kapott alánót rendkívül nehéz megállítani.

A 17. század elején Sebastián de Covarrubias Tesoro de la lengua castellana című szótárában az alánó meghatározása tovább erősíti ezt a képet. Covarrubias nagy, erős kutyaként írja le, amelyet bikákhoz és vadakhoz használnak, és hangsúlyozza a "gran presa" kifejezést, amely ebben az összefüggésben nem egyszerűen zsákmányt, hanem nagy fogóerőt jelent. A hangsúly itt is azon van, hogy az alánó elsődleges tulajdonsága a megragadás és a tartás.

A spanyol forrásokkal párhuzamba állíthatók a magyar középkori és kora újkori szövegek, amelyekben a szelindek hasonló szerepben jelenik meg. A szelindeket a források marcangoló ebként írják le, amelyet hadászati vagy büntető célokra vetnek be, és amely "megfogja és nem ereszti" az áldozatát. A "szelindek módjára ráereszték" típusú fordulatok ugyanazt a jelentést hordozz

ák, mint Fonseca alánó-hasonlata: az elszabadult, megállíthatatlan támadás képét. A két kutyatípus közötti hasonlóság nem véletlen, hanem abból fakad, hogy mindkettő ugyanabba a funkcionális kategóriába tartozik, vagyis nagytestű, fogásra és tartásra tenyésztett harci kutyák voltak.

Fonseca szövegének különleges értéke abban rejlik, hogy nem leíró, hanem metaforikus módon beszél az alánóról. Éppen ezért a szöveg azt bizonyítja, hogy az alánó tulajdonságai a 17. század elején annyira közismertek voltak, hogy magyarázatra sem szorultak. A hasonlat csak akkor működik, ha az olvasó azonnal érti, mire utal. Ez a körülmény különösen fontos a mai értelmezések szempontjából, mert alátámasztja, hogy az alánó nem egy modern értelemben vett fajta volt, hanem egy jól körülhatárolható funkciójú kutyatípus, amelynek legfőbb jellemzője a zsákmány megragadása és el nem engedése volt.

Ha szeretnéd, ebből a szövegből a következő lépésben készíthetek jegyzetelt, hivatkozásokkal ellátott tanulmányváltozatot, vagy átfogalmazhatom ismeretterjesztőbb stílusban a weboldalad számára.